Sicko: Egy kicsit fájni fog

Most láttam Michael Moore új botrányfilmjét a Sicko-t (magyarul annyit tesz: elmebeteg, dilinyós) Nem tudom, Mikola úr miért nem teszi kötelezővé ezt a filmet ahelyett, hogy magánbiztosítókkal ijesztgeti az ország népét? Nézze meg Ön is!

A Sicko az amerikai profitérdekelt egészségbiztosítás és a gyógyszeripar teremtette problémákról szól. Fő üzenete, hogy a közfinanszírozású egészségügy jobb, mint a jelenlegi modell, amelynek alapelvei a dokumentumfilm szerint a lehető legnagyobb nyereség és a lehető legkevesebb betegellátás.

A film remek, annak ellenére, hogy a hivatalos kritika mást mond róla. Vannak benne kemény tények, valódi adatok és dokumentumok, és jó adag hatásvadászat is persze, de ettől lehet megnézni mindenkinek. A film végére egyértelművé és megkérdőjelezhetetlen: magánbiztosítós egészségügy súlyosan beteg rendszer. Ennek oka, hogy a profitorientált biztosítótársaságok és a gyógyszercégek mindenféle civil- vagy állami kontroll nélkül uralják az egészségpiacot. Ez talán egyel rosszabb, mint a mostani egy állami biztosítós rendszer.

A film olyan emberek történeteinek az elbeszéléséből áll, akiktől megtagadták az egészségügyi ellátást, vagy mert nem volt egészségbiztosításuk, vagy mert az egészségbiztosító megtagadott tőlük bizonyos fajta kezelést, különböző okokra hivatkozva.

Például:

  • Doug Noe biztosítója, a Cigna Healthcare a kislánya számára, aki veleszületett halláscsökkenéssel született, jóváhagyta a fül-implantátum beültetésének finanszírozását, de csak az egyik fülére, azt állítva, hogy a mindkét fülre kiterjedő műtét „kísérleti” jellegű lenne.
  • Egy nő kifizetésre megkapja a mentőszámlát, mert nem rendezte az ügyet a biztosítójával a mentő kihívása előtt miután autóbalesetet szenvedett. A baleset következtében eszméletét vesztette és nem volt képes a biztosító hozzájárulását megszerezni.
  • Egy nő egészségbiztosítója visszamenőleges hatállyal visszautasította számára a finanszírozást egy operáció után, mert nem említett meg egy korábbi apró gombafertőzést (candidiasis).
  • Rick véletlenül lefűrészelte a középső és a gyűrűs ujja végét, miközben otthon dolgozott. Mivel nem volt biztosítása és csak korlátozott mennyiségű pénzzel rendelkezett, a kórházban megkérdezték tőle, hogy a középső ujja végét illesszék vissza $60,000-ért, vagy a gyűrűsujja végét $12,000-ért. (A gyűrűsujját választotta, „mivel javíthatatlanul romantikus” – hangzik el a filmben.)

A filmből kiderül, hogy azok a politikusok, akik az egészségügyi rendszert piaci viszonyok közé helyezték, és tető alá hozták az állam teljes kivonulását a szektorból, mára mind különböző egészségügyi cégek igazgatói évi 2 millió dolláros fizetéssel. Vajon a mi politikusaink is erre hajtanak?

A film végén Moore hajóra száll pár önkéntessel – a szeptember 11-i New York-i katasztrófa romjainak eltakarításán dolgozó emberekkel – akik a mentés óta légzési nehézségektől szenvednek és nem kaptak ellátást az USA-ban, mert önként vállalták a munkát. Elviszi őket Guantanamo-ba, ahol a terrorakció miatti letartóztatottakat kezeli a kormány ingyenesen. Innen természetesen elzavarják őket, majd elhajóznak a Castro fémjelezte Kubába, ahol meg tökéletes és ingyenes ellátást kapnak. Ebben nem kis hatásvadászat van, és persze a kubai propagandának is jól jött ez, de azért a jelenet nagyon jellemző és nagyon igaz.

Amennyiben kritikával kell illetni a filmet, annak az oka nem a téma megválasztásában és annak ábrázolásában van. A legnagyobb probléma, hogy még csak említést sem tesz az igazi megoldásról.

Ugyanis az igazi probléma nem az, hogy a befizetett milliárdjainkat magánbiztosítók és szdszes politikusok vagy állami egészségbiztosító és fideszes politikusok nyúlják le. Az eredmény mint látjuk nagyjából ugyan az. Az ellátás gyenge minőségű és igazságtalan. Akár az egyik modell, akár a másik nyer. A probléma az, hogy miért kell a keresetünk majdnem felét arra fordítani, hogy fenntartsunk egy olyan „betegségipart” (ez Lenkei doktor definíciója ), ami nem is foglalkozik azzal, hogy Te egészséges légy. Erről a film is bölcsen hallgat.

Gondolkodtam azon, vajon miért. Miért Moore elhízott beteges képét találjuk az ellenpontban, és nem egy makk egészséges, jól táplált, kisportolt 50-es fickót, aki megadná a varázsreceptet ami ténylegesen megoldhatná ezt a problémát. Mert ugye egy ilyen demagóg film megnézése után lehetek én is demagóg annyira, hogy egy egészséges embernek nincs szüksége sem gyógyszerekre, sem doktorokra, sem betegségbiztosítókra.

Hacsak el nem ütik autóval szándékosan egy ilyen film vagy írás miatt.

Amennyiben én lettem volna a film segédrendezője, biztosan lett volna egy utolsó fejezet. Mondjuk nem mentem volna el Kubába. Helyette ejtettem volna pár szót a tiszta vízről, a friss levegőn végzett gyakorlatokról, a napozás és az étrendkiegészítők terápiás értékéről. Egy kétórás filmbe ez 10 percben bele fért volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

scroll to top