A tenger évszázadokon át a határtalan szabadság, a kifogyhatatlan gazdagság és a felülmúlhatatlan szépség szinonimája volt. Még az én gyermekkoromban is azt tanultam, hogy kimeríthetetlen és végtelen.
Ma erről már nincs szó. Immár két hónapja egy vastag csövön nyersolaj ömlik a tengerbe, mivel úgy építették meg a kitermelésükhöz szükséges eszközöket, hogy nem tettek rá elzárási lehetőséget. Ez nagyjából akkor ostobaság, mint olyan autót építeni, ami tud elindulni, felgyorsítani, de fék az nincs benne.

Minden nap, ma is.

Amennyiben veszi valaki a fáradtságot és megnézi a BP (nálunk Castrol néven) honlapját elsőre talán egy lelkes környezetvédő csoportra gondolhatna. Zöld színek, virágok, mosolygós gyermekek minden második oldalon.

A valóságban azonban egy világméretű profitgyártó gépezettel van dolgunk, akik a következő, igen egyszerű alapon működnek:

Kitermelik a természeti erőforrásokat, amik tulajdonképpen nem is az övék
Eladják önnek annyiért, amennyiért nem szégyenlik
A pénz egy részét zsebre teszik, a másik részét a politikusoknak adják

A nemzetközi törvények miatt ma következmények nélkül lehet ezt űzni. Talán emlékszik még arra, hogy 2002-ben a spanyol partoknál egy Prestige nevű tanker engedett a vízbe pár millió liter olajat, amivel megpecsételte a legtöbb francia és spanyol strand és halászati hely sorsát hosszú évekre. A felelősök ellen indított per 2007 januárjában azzal záródott, hogy mivel ők betartottak minden előírást, nem hibáztathatók a szennyezésért. A tönkrement strandok és halászok kárpótlására megítélt összeget egy kormányváltás miatt sosem kapták meg Spanyolországtól.

De említhetném az 1898-es Alaszka partjainál bekövetkezett katasztrófát, amikor az Exxon Valdez részeg személyzete és egy meghibásodott radar azt eredményezte, hogy minden idők legpusztítóbb olajszennyezési katasztrófája kezdődött és még a mai napig is tart. Annak ellenére, hogy több mint tíz év telt el. Bár több millió állat pusztult el az első pár héten és azóta pedig megszámlálhatatlan, az Exxon (nálunk inkább Esso néven ismertük meg) megúszta. Hogy hogyan, az egy külön dráma. Húsz év története:

1989-ben 5 milliárd dollár feletti kártérítésre ítélte a bíróság az Exxont. Ez bár komoly összeg, nem érte el a cég egyetlen éves profitjának mértékét.
Az Exxon az összeget nem adta oda Alaszkának, hanem betette egy bankba letétbe és pereskedni, fellebbezni kezdett.
2002-ben elérték, hogy új bíróhoz került az ügyük, aki felére csökkentette a bírságot.
Az Exxon ismét fellebbezett.
2007-ben egy újabb bíróság 2,5milliárd dollárban állapítja meg a kártérítést, de ez is sok volt az Exxon szerint. Megint fellebbezett.
2008 nyarán David Souter bíró 507 millió dollárra (az eredeti összeg egy tizedére) csökkentette a kárpótlás mértékét, mivel túlzónak ítélte meg 20 év távlatából a kártérítést.
Az Exxon ezt a mai napig nem fizette be, mert álláspontjuk szerint mindössze 25 millió dollár jár a károsultaknak (sasok, bálnák, pisztrángok, alaszkai lakosok, stb…). Álláspontjuk alapja az, hogy ők 2 milliárd dollárnak megfelelő munkát végeztek a partok olajtalanítása során.

Csak csodálom, hogy ezt a pénzt a remek ügyvédjeik miért nem perelik vissza az alaszkai lakosoktól. Végülis egy alaszkai kikötőben rúgott be a hajó személyzete. A honlapjukat nézve a meghatódottságtól könnyek szöktek a szemembe. Miközben a biodiverzitás megőrzéséről mesélnek, csupán a képen látható fehér fejű rétisasból 247 pusztult el az alatt az egy hónap alatt Alaszkában, amíg a 11000 önkéntes alaszkai lakos próbálta lemosni a sziklákat, mivel az övék volt a szikla.

Mérhetetlen arrogancia

A BP felső vezetői tegnap a sajtóközleményük szerint “elfogadták” az amerikai elnök tárgyalási meghívását. Leültek és megbeszélték, hány milliárd dollárt kell áttenniük az egyik zsebükből a másikba, hogy a média és a balga közvélemény elégedett legyen.

Milyen nagyképű hozzáállás ez? Mi az, hogy “elfogadták”?

Nem a helyi seriffnek vagy néhány FBI ügynöknek kellett volna értük menni és bilincsbe verve előállítani őket? Hiszen ezek az emberek bűnözők. Még akkor is, ha teljesen jogszerűen járnak el. A tevékenységük eredményeként élőlények százai pusztulnak ki a bolygón és a végén mi emberek is ki fogunk pusztulni.

Annak érdekében, hogy a profitot növelni tudják, életeket kockáztatnak és áldoznak fel, majd a felelősségre vonás elől a jog mögé bújnak, pedig a jogszabályokat is az általuk pénzelt politikai erők fogalmazzák.

Nézzük csak mit műveltek?
Ma a 15 tengeri élőlényből 12 a kihalás szélén áll.
Több mint kétszáz “halott zóna” található a világtengerekben, ahol a halak nem tudnak élni, mert a víz olyan szennyezett, hogy alkalmatlan az életbenmaradásra.
A kereskedelemben kapható halkészítmények mindegyike szennyezett kisebb-nagyobb mértékben.

Egy vastag csövön ma is engedik a nyersolajat a Mexikói-öböl vizébe, ami immár ezer kilométeres hosszban teríti be a vizet, a partokat és pusztítja az erről mit sem tudó halakat, teknősöket és madarakat. Ma, két hónappal az után, hogy elromlott a kút, még mindig sejtelmük sincs, hogyan lehetne a folyást megszüntetni.

Ki a terrorista, ha nem ezek a nagyvállalatok? Hány élet – legyen emberi vagy állati – szárad a kezükön? És tegnap nagyvonalúan “elfogadták” az amerikai elnök tárgyalási kezdeményezését.

Mit tehet Ön?

Ha bátor és van egy perce, írja le tiltakozását a BP-nek: http://www.bp.com

Én is megtettem és ha már azt nem tudjuk elérni, hogy fegyveres rendőrök kísérjék be őket a börtönbe, legalább jelezzük nekik, hogy tisztában vagyunk a működési módjukkal és feleslegesen rajzolják tele a honlapjukat margarétával. Tudjuk kik ők valójában.