Nem minden fahéj egyforma

A minap kaptam egy olvasói levelet, amiben az “igazi” fahéjról írt egy hölgy. A fahéj népszerű fűszer. Nemcsak ízletes, de van pár lenyűgöző egészségügyi hatása is.

A legtöbb ember viszont nem tudja, hogy valójában két fő fajtája kapható ennek a fűszernek. És ez a két fő fajta nem az “igazi” és a “hamis”, hanem a ceyloni és a kasszia. Utóbbit a köznyelvben kínai fahéjként is ismerik. Mindkettő egészséges, de tartalmaz egy toxint, amely károssá válhat amennyiben nagyon sokat eszik belőle valaki. Ez az írás elmagyarázza a ceyloni és a kasszia fahéj közötti legfontosabb különbségeket.

Mit is hívunk fahéjnak?

A drog a Cinnamomum fa belső kérgéből készült szárítmány. A belső kéreg csíkjait addig szárítjuk, amíg a rudakként vagy tekercsekként ismert formába nem görbülnek. Ezután porrá őrölhetjük vagy alkoholos kivonatot lehet belőle készíteni. 

Ennek a fűszernek az egyedülálló élvezeti tulajdonsága az illóolajokból, különösen a cinnamaldehidből származnak. Ez a vegyület adja a fahéj ízét és aromáját, és számos gyógyhatásáért is felelős.

A drog jelentése: a növény felhasznált része. Az ipari méretű gyógyszergyártás előtt ezek képezték egy patika választékát, és gyógyszeralapanyagot értettek alatta. A drog kifejezés a német trocken “száraz” szóból került a szaknyelvbe, mivel többnyire valóban szárított növényi részt jelentett.

Kasszia fahéj

A kasszia a Cinnamomum cassia nevű fa kérge. Néhány írásban Cinnamomum aromaticum néven is hívják. Több alfaj is széles körben elterjedt Kelet- és Dél-Ázsiában, ezért kínai fahéjként is ismert.

Sötétbarna színű, vastagabb rudakká tekeredik össze szárításkor és ezért jobban néz ki, mint a ceyloni fahéj. Talán ennek köszönhető, hogy a legtöbb gyártó és kereskedő a kasszia fotójával reklámozza a ceyloni fahéjat is (mint BioCo vagy Kotányi).

Elterjedtsége miatt olcsó, és ez a világon leggyakrabban fogyasztott típus. Szupermarket polcain található fahéj a szinte kizárólag kasszia. A cikk feletti fotón a baloldali sötétebb rudakról van szó.

A kasszia már régóta használatos a főzésben és a hagyományos kínai orvoslásban is. Olajának 95 százaléka cinnamaldehid. Ez az illóolaj adja a fahéj jellegzetes ízét és illatát.  Ezért a kasszia erősebb illatú mint a ceyloni fahéj, amiben csak 60% körüli a cinnamaldehid tartalom. Ezen tulajdonsága miatt is kedveli a cukrászat és az élelmiszeripar.

Ceyloni fahéj

Ceyloni vagy “valódi fahéj” Sri Lankáról és Indiából származik. A Cinnamomum verum nevű fa belső kérgéből készül. Sárgásbarna színű és szárításkor vékony, lemezes rétegre válik szét. A fenti képen jobbról látható.

A ceylon fahéj kevésbé gyakori, ezért drágább mint a kasszia. Régóta használják ezt is fűszerként. A leggyakoribb Cassia-fajtához képest elég drága. A szakemberek úgy írják le, hogy finomabb és enyhébb édeskés ízű. Desszertek ízesítéséhez előnyösebben alkalmazható.

Az illóolajának mindössze 50–60 százaléka cinnamaldehid, ami viszonylag alacsony a kassziához képest. Ez magyarázza enyhébb aromáját és ízét.

Különbség a gyógyhatásban

Több különböző betegséggel hozták már hírbe a fahéjat, de igazán nagy létszámú, embereken végzett kísérleteket a diabétesz kapcsán publikáltak. 

A vércukorral kapcsolatos klinikai kutatások publikációiban (kilencet találtam) 6 esetben a cassia (kínai) fahéjat használták, 2 esetben nem nevezték meg a publikációban hogy melyiket és 1 esetben ceyloni fahéjat. A közös az volt az eredményekben, hogy kivétel nélkül a vércukorszint jelentős csökkenését okozta napi 1-2 gramm fahéj elfogyasztása. 

Kumarin tartalma miatt fogyasztása nem javasolt korlátlan mennyiségben. Napi 10 gramm felett (elsősorban a kasszia fahéj esetében) már számolnunk kell a kumarin okozta káros mellékhatással egy 80kg testsúlyú ember esetében. Jelenleg a piacon kapható étrendkiegészítő termékek ennek megfelelően vannak összeállítva.

A kumarin egy természetes aromaanyag, ami néhány növényben (pl. borsmenta, levendula), s így több élelmiszerben is megtalálható. A fahéj is tartalmazza jelentős mennyiséget. A kumarin nagyobb mennyiségben bizonyítottan károsítja a májat.

Referencia: NCBI