Idén 50 évesek az első úgynevezett “Contergan”-gyermekek, akik az ötvenes évek végén a hasonló nevű gyógyszer következtében torzszülötten, kezek, vagy lábak, sokszor mindkettő nélkül jöttek a világra, vagy egyéb testi torzulásokkal, a belső szervek rendellenességével, több esetben pedig pszichés, illetve érzékszervi deformációkkal.
Számuk Németországban meghaladta az 5 ezret, s körülbelül ugyanennyi született több más országban, ahol a Grünenthal nevű düsseldorfi cég 1957 késő őszén piacra dobta a Contergan nevű gyógyszert, amelyet elsősorban pánikbetegség és migrén ellen, nyugtató-, s altatószerként, valamint hányinger ellen ajánlottak. A gyógyszer akkoriban még csak vényköteles sem volt, így azt mindenki megvásárolhatta. A kismamák számára egyáltalán nem volt ellenjavalt, sőt a Contergan egyik legfőbb célcsoportja – a nyugodt alvás érdekében és a hányinger ellen – az áldott állapotban lévő anyák voltak.
A rendkívül széles hatásterület miatt a gyógyszer felettébb “népszerűvé” vált, ugyanakkor a szabad vásárlás óriási profitot biztosított a Grünenthal számára. Egészen addig amíg 1958 második felétől jelentősen megnövekedett a súlyos fejlődési rendellenességgel – vagy halva – született gyermekek száma. A gyanú kezdettől fogva a Conterganra terelődött, hiszen a kismamák életében a “közös nevező” a szóban forgó gyógyszer volt. Mindennek ellenére – valószínűleg a cég jelentős politikai befolyásának köszönhetően – első menetben csak vénykötelessé tették a gyógyszert, majd miután egy Widukind Lenz nevű orvoskutató nyilvánosságra hozta a gyógyszer, s annak legfőbb alapanyaga, a thalidomid bizonyítottan súlyos mellékhatásait, a Contergant 1961 novemberében betiltották.
A szülők és a gyártó cég között több mint egy évtizedig tartó bírósági hercehurca kezdődött, de a Grünenthal mind a mai napig nem volt hajlandó elismerni felelősségét (bár az áldozatait segítő állami pénzalapba hajdanán befizetett 110 millió márkát). Arra sem hajlandó, hogy akár egy Contergan-“bébi”-vel is találkozzon, vagy válaszra méltassa a leveleket, amelyeket a többnyire csak testileg “torz” – de lélekben teljesen egészséges – áldozatok, olykor csak erkölcsi kártérítést követelve küldtek. Bírósági úton egyébként a vállalatot soha nem marasztalták el, “dorgálást” csak a kutatók kaptak.
50 év elteltével Ismét a patikákban
Noha mindenki azt hitte, hogy a botránnyal a thalidomid nevű hatóanyagnak befellegzett, valójában sosem tűnt el. Azóta is több tízezer páciensen alkalmazták, és a vények száma csak emelkedett, ahogy a doktorok új felhasználási területet találtak az összetevőknek.
A gyártó azt ígérte, soha többé nem fogják kereskedelmi forgalomba hozni a kérdéses hatóanyagot, ennek ellenére továbbra is kapcsolatban maradt a kutatókkal, akik alternatív alkalmazhatósági lehetőségek után kutattak. Így az utóbbi években azt igyekeztek bizonyítani, hogy a szerrel hatékonyan kezelhető a rák és a lepra. A hatvanas évek közepén az izraeli Jacob Sheskin arra használta, hogy a lepra komplikációjaként fellépő ENL-t (erythema nodosum leprosum) kezelje.
1998-ban az FDA – annak ellenére, hogy 1960-ban megtagadta a Contergan engedélyezését – szigorú követelmények mellett jóváhagyta a Celgene Corp. nevű gyógyszerfejlesztő cég kérését, miszerint Thalidomid név alatt az ENL kezelésére dobnák piacra az orvosságot. Az újbóli bevezetés mellett szólt az is, hogy számos kísérlet szerint a hatóanyag eredményes lehet a vérrák egyik fajtája, a myeloma multiplex kezelésében. Később az egészségügyi világszervezet (WHO) amellett foglalt állást, hogy a thalidomid alkalmatlan az ENL kezelésére, illetve súlyos mellékhatásai lehetnek.
Ennek ellenére – a rák gyógyításában elért eredmények miatt – az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA), az Európai Unió illetékes hivatala engedélyezte a gyógyszer újbóli forgalmazását. Igaz, azzal a feltétellel, hogy a betegtájékoztatóban hangsúlyosan fel kell hívni a figyelmet arra: a thalidomid hatóanyag születési rendellenességeket okoz. A gyógyszert az amerikai gyártótól lehet beszerezni az unió tagországaiban, a több ezer torz gyermek megszületésért felelős gyógyszer hatóanyagát tartalmazó készítmény már akár Magyarországon is elérhető.
“Nincs mitől tartanunk, ma már teljesen körültekintően alkalmazzák a thalidomid hatóanyagot” – nyugtatgat Botz Lajos, hozzátéve: mivel vényköteles, kizárt, hogy illetéktelenek jussanak hozzá. Az óvatosság miatt nem ajánlott várandós nőknek, de a szer ma már a hatóanyag-molekulának csak a “jó” változatát tartalmazza.
A gyógyszer ellenzői azonban – köztük azok, akik fogyatékkal születtek – attól tartanak, hogy a thalidomid újbóli népszerűsége ismét tragédiákhoz vezethet. Brazil példára hivatkoznak: az országban 1985 óta használják a szert a lepra kezelésére, s azóta több száz gyerek született torzan. Ilyen eset az Egyesült Államokban és Európában nem fordult ugyan elő, de a bajt nem lehet kizárni, ha ismét egyre többen juthatnak hozzá. Állítják: noha a Contergan-gyerekek már ötvenévesek, elképzelhető, hogy az ellenőrzés hiánya miatt a világ többi részén nem is olyan rég még születtek a hatóanyag következtében eltorzult csecsemők.
3000-en még élnek
Az ügy már-már kezdett feledésbe merülni, mígnem tavaly novemberben a ZDF közszolgálati televízió egy kétrészes “Contergan-krimivel” állt elő. A ZDF egy Contergan-bébi első tizenöt évének alakulását mutatta be. A film a több millió nézőt rádöbbentette arra, hogy a Grünentahl gyógyszere milyen mérhetetlen szenvedést okozott több ezer embernek, akiknek jelentős része azóta szüleit is elvesztette. Legtöbbjük állandó segítségre, illetve teljes ellátásra utalt, de kevesen közülük – páratlan hősiességgel, önuralommal és példamutatással – igyekeznek megállni saját nem létező lábaikon. A film meglehetős drámaisággal ábrázolta, hogy az immár “meglett” Contergan-gyermekek hogyan vásárolnak a tolószékből fogaik segítségével, vagy hogyan próbálják a számítógépet használni kéz nélkül, vagy csonka kézzel, s hogyan örülnek minden szenvedés ellenére is.
Az áldozatok egy állami alapból kapnak csekély megélhetési segítséget, amelybe annak idején 110 millió márkát (ma mintegy 50 millió euró) fizetett be a düsseldorfi cég is. A havi “Contergan-“pótlék” eddig maximum 545 euro volt, amiből az áldozatok képtelenek megélni. Egyrészt azért nem, mert a megélhetési költségek állandóan emelkedtek, másrészt azért sem, mert állapotuk az idő múltával fokozatosan rosszabbodott, s egyre erőteljesebben váltak kiszolgáltatottá.
Margit Hudelmaier, a németországi Contergan-károsultak szövetségének elnöke – aki 1960-ban karok nélkül és más, szinte leírhatatlan testi torzulásokkal jött a világra – utalt arra, hogy a német parlament által elhatározott emelés csekély ugyan, mégis sokat számít. Hudelmaier szerint a ZDF filmjének rendkívül nagy szerepe volt mindebben, mert ismételten ráirányította a figyelmet az áldozatok szenvedéséire.
Az eset nem egyedül álló
Állandó szerzőnk és rovatvezetőnk Demecs István az elmúlt évben adott ki egy könyvet 150 év legnagyobb orvosi tévedései címmel, ami a Contergan mellett más hasonló baklövés bemutatásával igyekszik rombolni az orvosok tévedhetetlenségébe vetett hitét.
