Avagy – mi az igazi baj Dr. Lenkeivel? Kevés témában kaptam ennyi kérdést, mint az elmúlt hetek média szenzációja kapcsán, ami úgy hangzott, hogy megtiltották Lenkei doktor néhány termékének forgalmazását. Legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent ez? Volt egy levélíró, aki egyenesen azt kérdezte, hogy nem lesz ezután vitamin a boltokban.
Lesz.
Neki is ezt írtam, és ezt arra a történelmi tényre alapoztam, hogy soha egyetlen diktatúra sem volt képes elérni, hogy az ellenzéke teljesen átnevelődjön. Pár emberben mélyen megbúvó szabadságvágy időről időre elő fog bújni és örökös szálka lesz a többséget „képviselő” három vagy négybetűs hivatalok körme alatt.
Mitől is félünk? Azt ugye mindenki tudja, hogy Lenkei termékei még annyi veszélyt sem jelentenek az egészségre, mint egy nyári zápor. Mégis akkora félelmet váltott ki egyesekből, hogy alig két hét alatt nem tudok olyan kereskedőről a környéken, aki ne kapott volna soron kívül ellenőrzést, aminek célpontja hogy-hogynem a nevezett termékek voltak. Köztük olyan veszélyes dolgok, mint 500mg-os C-vitamin tabletta, vagy 10mg-os Q-10 koenzim kapszula.
Lenkeivel más probléma van. A fiatal ügyvédet alakító Jack Nicholson örökérvényű szavai jutnak eszembe az Easy Rider című filmből 1969-ből:
Nem a vitaminjaitól félnek, hanem attól, amit ezek a vitaminok képviselnek a számukra. Számukra a vitaminok a szabadságot képviselik – szabadságot a betegségektől. És bár ma egyetemes emberi érték a szabadság, csak addig, amíg beszélünk róla. Az emberek beszélnek a szabadságról, viszont amikor egy igazán szabad embert látnak, megőrülnek. Lenkei azt merte állítani, hogy nem szabadok.
Egy gazdasági érdekcsoport szisztematikusan felépített rendszere mesterségesen a betegség határán tartja őket és gyógyszerezi. Ez az igazi ok, ami miatt a fejét követelik, éppen úgy, mint a filmbeli motorosoknak.
Mit jelent a betegségektől való szabadság egy „szabad” demokráciában?
Európa igazi értékként tartja nyilván a szabadságot. Legalább három földrészen harcolnak ma is katonáink a szabadság nevében és naponta kínoznak meg a börtönökben embereket olyan információkért, amik a „szabadságunkat” biztosítják. Szólásszabadság van, pár ország kivételével vallásszabadság is, de szinte havonta nyirbálják meg a jogainkat a betegségektől való szabadságunkkal kapcsolatosan. Az egészség témájában szinte semmit nem szabad nekünk eldöntenünk.
Csak a közelmúltban vették el tőlünk a szabad orvosválasztás lehetőségét, de olyan régóta nem beszélhetünk az egészségről szabadon, hogy már fel sem tűnik senkinek, és a múlt héttől kezdve a szabad étrendválasztás jogától is elkezdtek megfosztani bennünket.
Gyermekeinket mérgező vegyületekkel oltogatják ész, és alapos indok nélkül, miközben börtönnel fenyegetik a szülőt, ha megpróbálja őt megóvni ettől.
Ma egy fokhagymáról azt állítani, miközben eladjuk, hogy büdös lesz a szád tőle, rendben való dolog. Mellesleg igaz is. Ugyanerről a fokhagymáról azt állítani, hogy javítja a koleszterin szinteket, büntetendő cselekmény – bár ez éppen úgy igaz, mint az első állítás. Ha valaki kíváncsi, az interneten megtalálja az elmúlt évben emiatt megbüntetett cégekkel szembeni határozatokat. Több is van.
Miért fontos egyáltalán a szabadság a betegséggel és az egészséggel kapcsolatban?
Miért emeljük fel a szavunkat az érdekében? Hogy ezt megértsük, nézzük meg a fordítottját. Mi történik, ha nem tesszük?
Amennyiben egy olyan társadalomban fogunk élni, ahol profit orientált vállalatok érdekében kontrollálják az egészségre vonatkozó információk szabad megjelenését, miközben ugyan ezek a vállalatok állítják elő azokat a gyógyszereket, amik az információk nem ismerete miatt kialakulnak, nem mondhatjuk, hogy túlságosan szabadon élünk.
Egy ilyen társadalomban rövidesen azt fogjuk tapasztalni, hogy a megszületésünk pillanatától a halálunkig mérgező vegyületekkel fognak „kezelni” bennünket, hogy valós vagy kitalált betegségeinktől megóvjanak bennünket.
Mindezek felett megtiltják majd az embereknek, hogy maguk döntsék el, hogy menyi vitamint esznek, mennyit edzenek vagy mennyit alszanak és mikor.
Az EU monumentális szabályzó szerve a Codex valahol Brüsszelben egy 18. emeleti irodában el fogja dönteni, hogy egy várpalotai öntőmunkásnak mennyi C-vitaminra vagy ivóvízre van szüksége és erről majd kötelező érvényű rendeleteket fog kiadni. A végrehajtó szervei pedig bűnözőként fognak vadászni a kereskedőkre, orvosokra, akik azt merik állítani, hogy ennek százszorosa a szükséges.
Hogy ez nem is a jövő, hanem a jelen? Hát….
