Edzésre jár? Kerékpározik vagy kocog rendszeresen? Amennyiben fokozott testi aktivitást végez, speciális táplálkozási igénye is van.
A rendszeres testedzést végző emberek várhatóan ugyanilyen rendszerességgel alultáplált időszakokat élnek át, mivel nincsenek tudatában, hogy fel kell tölteni a testüket azokkal a tápanyagokkal, amiket elvesztenek a gyakorlatok során.
A legelső dolog, amit elveszít a verejtékezés által, a só. Bár ezzel vitatkozni fog még sok orvos is, de azoknak a sportolóknak, akik megerőltető edzéseket végeznek és megpróbálnak egészségesen táplálkozni, majdnem mindegyiküknek krónikus sóhiánya van. De figyelem! Amikor sóhiányról beszélek, a természetes, finomítatlan ásványi vagy tengeri sóról beszélek. Igen, az emberek túl sok finomított sót – ami nem más, mint nátrium-klorid és pár vegyület a csomósodás elkerülése érdekében – esznek. A hétköznapi ételeikben mindegyikben ebből a mesterségesen csökkentett értékű sóból van bőségesen. Ezzel egyet értek, ebből túl sokat eszünk.
Amikor izzadunk, a testünk sót veszít. Gondolom mással is előfordult, hogy a homlokáról lefolyt verejték az ajkára csorgott. Ennek az íze sós. Egyszerűen megérthető, hogy az így elveszített sókat pótolni kell. De a testünknek éppen arra a teljes értékű sóra van szüksége, ami közel 70 különféle ásványi sót tartalmaz, ami a tengerek vízében is megtalálható. A szürreális színű Gatorade és más energiaitalokra vagy a készételekben található finomított sóra nincs szükségünk és ezek előbb-utóbb beteggé tesznek.
Az ipari félkész- vagy az éttermi készételek persze nem csak ásványi sókban szegényesek. A megnövekedett kalória igényt ugyan könnyű kielégíteni. Edzés után egy pizza vagy három grillcsirke kívánatos és sok sportoló ismeri az érzést, amikor szinte sóvárog egy tál sós étel után. De ez a vágyakozás nem csupán a kalóriák vagy a só utáni vágyakozáson alapul. Számtalan olyan mikrotápanyag létezik, amikre feltétlenül szüksége van egy sportolónak és olyan megnövekedett arányban, amilyen arányban többet fogyaszt kalóriából. És a test ezt a hiányt is éhségként képes megélni. Lehet, hogy nem is egy újabb hamburgerre vágyunk, csupán két-három gramm c-vitamin hiányzik a vérünkből.
Könnyen kiszámolhatjuk, hogy miközben egy átlagos irodai munkát végző városlakó napi 1500-2000kCal energiatartalmú étrend mellett is elhízik, egy élsportoló ennek sokszorosát kell, hogy elfogyassza. A Tour de France egyetlen napján 16000-20000kCal szükséges egy versenyzőnek és józan ésszel belátható, hogy minimum ezzel arányosan kellene több vitamint és ásványi anyagokat is fogyasztania.
Sajnos ezt átlagos étrenddel nem lehet pótolni. A mindennapi táplálkozásunk kiegészítése kellően nagy vitamin és ásványianyag tartalmú étrendkiegészítőkkel nem csupán megóv a hiányukban fellépő könnyebb vagy súlyosabb betegségektől, de számos általam ismert sportoló szerint a jobb edzéshez és versenyeredményekhez is hozzájárul.
Az elmúlt években sok bajnokkal kerültem kapcsolatba, akik rájöttek, hogy csupán egy megfelelően megválasztott arányú b-vitamin komplex tizedmásodperceket jelenthet számukra. Ez néha csupán egy helyezést, de néha élet-halál kérdést jelent, mint például a gyorsasági motorsportban.
A sportolók vitamin és ásványianyag szükséglete messze alul van értékelve és a legtöbb esetben az optimális mennyiség nem sokszorosa az átlagemberének, hanem nagyságrendekkel van felette.
Amennyiben valaki többet mozog és emiatt többet eszik, mint átlagos életmódot követő szomszédai, jobban teszi, ha több vitamint is eszik vele együtt.
