A minap rendőrök razziáztak egy Michigan állambeli onkológus rendelőjében, aki a vád szerint szándékosan félrediagnosztizált és kezelt embereket és ezzel több millió dollár haszonra tett szert.
Akár szükséges volt, akár nem kemoterápiára ítélt minden hozzá forduló beteget.
Az FBI nyomozói szerint számos esetben kemoterápiára kényszerített olyan rákos eseteket, akiknél a remisszió már folyamatban volt és előszeretettel javasolt kemoterápiát olyan esetekben is, akiket saját szóhasználatával „gyógyíthatatlannak” minősített.
Egy esetben az egyik betege elesett a rendelőben és súlyos fejsérülést szenvedett. A Dr. Fata ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt mentőt hívnak, a beteg megkapja a kezdő kemoterápiás adagját. Az illető végül a kórházban belehalt a fejsérülésbe, emiatt valószínűleg szándékos emberöléssel is meg fogják vádolni. Több másik esetben a szükséges adagolás ötszörösét adta a betegnek, indoklás nélkül.
Dr. Farid Fata az eddigi nyomozás szerint hozzávetőlegesen 65 millió dollárt (14 milliárd forintot) számlázott ki az ottani egészségbiztosítónak és ennek legnagyobb része a saját haszonszerzését szolgálta. Joggal merül fel a kérdés: egyedüli, elszigetelt esetről van szó, vagy jellemzően ez a bevett orvosi gyakorlat?
Kő, papír olló
Aki ismeri az ősi „kő-papír-olló” játékot, lehet valami elképzelése a mai orvosi gyakorlatról a daganatos betegségek esetében. Miközben a prevenció a magában is rákkeltő monitorozásra korlátozódik és a célja a már daganattal rendelkező emberek kiszűrése és beterelése a méregdrága „kemo-sugár-szike” játékba. Az esélye a gyógyulásra hasonló, mint a fenti játékban a nyerésre.
A minap beszélgettem egy mellrákos hölggyel, akinek kettő és fél hónapja “kezelik” a daganatát, és túl van a második műtéten. A héten eldől, hogy újabb (melleltávolító) műtét vagy sugárterápia vár rá, de az onkológus nem zárta ki a kemót sem. A megdöbbentő számomra, hogy még csak igazi diagnózis sem készült. Egyetlen modern képalkotási eljárással sem határozták meg a daganat helyét, méretét és elhelyezkedését. Amikor ezt kértem tőle, csodálkozott és azt mondta, hogy ilyesmit nem csináltak. Az első műtét során “nem találták meg a daganatot, de eltávolítottak egy cisztát vagy valamit”, a második műtét során pedig “nem sikerült a teljes daganatot kivenni, mert rossz helyen volt”.
Az első másfél hónapban semmiféle kezelést és javaslatot nem kapott, egyszerűen vártak és sorban álltak a különféle haszontalan vizsgálatokra várva. Van vagy 50 oldalnyi kórházi papírja, amiből pont két dolog nem derül ki: mi a baja és mi a megoldási javaslat. Egy átlagos vizit 5-10 percig tart és a beteg egyre idegesebb és a végén már hajlandó az első konkrét javaslatot elfogadni, ami – nem találják ki mi lesz – a mesterhármas egyik tagja.
Dr. Fata és társai jól felismerték ezt a lehetőséget és meggazdagodnak abból, hogy kemoterápiát adnak fűnek-fának, ha kell ötszörös adagban, ha kell a gyógyultaknak is, ha kell halottaknak is.
Számtalanszor sikeresen segítek olyan daganatos betegeknek, akik a fenti több hónapos procedúra legelején találnak meg és a gyógyulás gyakorlatilag az alatt következik be, ami alatt vár a hivatalos diagnózisra és a terápiára. A sikerünk nagyban azon alapul, hogy a kezelést azon a napon kezdjük, amikor a baj kiderül és nem várunk heteket-hónapokat, mire esetleg késő bármi enyhe, természetgyógyászati megoldást alkalmazni. Némileg hátráltatja a gyógyulást az a szkeptikus és arrogáns orvosi hozzáállás, ami igen jellemzi a Dr. Fata féle szakembereket. Szerencsés esetben csak lenézően mosolyognak a a betegre, amikor az a kiegészítő vagy alternatív terápiákra kérdez rá. Legtöbbször ennél tovább mennek és még arról is lebeszélik, hogy utána olvasson a betegségének.
Persze veszélyes lehet egy olvasott beteg. Még a végén megkérdőjelezi a terápiát és csökkenti a bevételüket.
