Egy amerikai kongresszusi vizsgálat az etikátlan orvosi magatartás nyomába eredt és kiderült, hogy az orvosok úgy kapnak pénzt gyógyszergyáraktól, hogy nevükön és beosztásukon kívül semmit nem tesznek érte.
A vizsgálat eredményeként az egyik amerikai egyetemen belső határozatot hoztak arról, hogy a gyógyszergyártó cégek nem fizethetnek többet óránként 500 dollárnál (100 000Ft) és naponta 10 óránál többet (1 millió forint naponta) olyan orvosoknak, akik szakértőként vagy tanácsadóként a nevüket adják egy-egy gyár termékéhez.
Korrupció: maximum 1 000 000Ft naponta
Hogy is néz ki egy ilyen megállapodás? Ül egy doki valamelyik egyetem (esetünkben a bostoni) irodájában a székében. Szinte mást nem is kell tennie, csak ülnie. Az átlag ember már attól hanyatt esik, hogy aki a terméket ajánlja neki, az orvos és egyetemi tanár. Az “orvos” és az “egyetem” szavak azt jelentik az emberek számára, hogy valami megbízható és igaz. Ezt használja ki a gyógyszergyártó marketing. (És a fogkrém marketing is, de ez nem lényeges most.)
A tény az, hogy ez a rendelet 25 orvost és egyetemi tanárt érint. Nekik e rendelet miatt esni fog a jövedelmük. Maximum naponta 5000dollárt utalhat nekik a megbízójuk. A rendelet azt is megtiltja, hogy az orvosok az adott gyár képviseletében az országot járva a terméket népszerűsítsék.
A rendelet megalkotóit látszólag nem zavarta az, hogy összeegyeztethetetlen etikailag az, hogy egy egyetemi tanár és orvos nem lehet egyszerre egy gyógyszergyártó cég ügynöke is. Ez a két feladat teljesen ellentmond egymásnak. Míg egy részvénytársaság célja az egy részvényre eső profit növelése, addig egy orvos feladata a beteg érdekeinek védelme lenne – de lehet, hogy rosszul gondolom. Az pedig szinte biztos, hogy egy orvos sem marad pártatlan és objektív, ha a zsebét egy gyógyszergyár tömi, mindegy mekkora összeggel. A rendelet megalkotó ezt az ellentmondást nem oldják fel, csupán egy alacsonyabb szinten maximalizálják a korrupcióra szánható pénzeket.
Szerencse, hogy ez csak Amerikában van így
Hogy a jelenség nem amerikai, arra jó példa egy közelmúltbeli történet, amit személyesen éltem meg. Egy marketing konferencián az előadó a beszédében példaként említette a fentihez hasonló esetet, miszerint a gyógyszergyárak az orvosokat ilyen-olyan indokkal fizetik vagy utaztatják, amikor is a közönségből felállt egy orvoslátogató és tiltakozását fejezte ki, hogy ez régen volt, de ma már ilyen nincs, kéri a megjegyzést törölni a felvételről.
Szünetben megkerestem és elmeséltem neki, hogy mindössze egy hónappal korábban sikerült last-minute szereznünk egy ciprusi nyaralást, ami azért volt érdekes, mert rajtunk és 4-5 utazási irodás alkalmazotton kívül 400 gyógyszerész és orvos volt a két charter járaton. Hogy ne feledjem el, hogy ki fizette, a mai napig hordom a Sanofi-Aventis logóval jelölt pólómat, amit tévedésből én is, mint mindenki kaptam a repülőgépen egyéb apró ajándékokkal együtt.
Vajon miért mondta, hogy nincs ilyen?
