Annak ellenére, hogy az első szakirodalmi hivatkozás 1910 körül jelent meg az amalgám fogtömések káros hatásairól, ma is milliószám szaladgálnak köztünk embertársaink, akik ezt az anyagot viselik a fogaikban. Az amalgám mérgező hatása elsősorban a benne található higanynak tulajdonítható, ami a rágás és a szájban természetesen lezajló korrózió következtében folyamatosan bejut a tápcsatornába és onnan felszívódva eljut a test összes fontos szervébe.
Hogy az anyag veszélyes, azt semmi nem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy Németországban a kilencvenes évek óta kötelezik a fogorvosokat olyan leválasztó megvásárlására, ami a kezelő gépből kifolyó szennyvízből kivonja az amalgám darabokat, majd azt különösen veszélyes hulladékként kezeli. Náluk szigorúan tilos az öblítővízzel a csatornahálózatba engedni azt, amit a páciens kiköpött.
Miközben az amalgám toxikus volta immár egy évszázada ismert a fogorvoslásban, a bizonyosságra várni kellett a közelmúltig.
Hol van a higany a testünkben?
A tömésekből több módon lép ki a higany. Közvetlen higanygőz elpárolgás, ionizált leválás vagy oldódás, direkt beoldódás a nyálkahártyába, galvánáram képződés a szájban lévő sók következtében, egyaránt hozzájárul az összképhez.
Hahn és munkatársai 1990-ben méréseket végeztek majmok és birkák segítségével. Kifúrták a kísérleti állatok fogát és radioaktív higannyal jelölt amalgámot tömtek bele. 29 nap elteltével leölték az állatokat és megmérték, hogy a különböző szervekben mennyi megjelölt higany található. Az eredményekből kiderült, hogy nem csupán az agyban – ahogy eddig sejtették – hanem az endokrin rendszerben és a tápcsatorna összes szakaszában nagy mennyiség mérhető.
Az egyes szervek higany tartalmát a következő lista tartalmazza a majmok esetében:
- Vér: 5,8 ng/g
- vázizomzat: 1,9 ng/g
- gyomor: 18,4 ng/g
- állcsontok: 7756 ng/g
- vékonybél: 69 ng/g
- vastagbél: 983 ng/g
- epe: 243 ng/g
- vese: 3053 ng/g
- széklet: 3490 ng/g
Mivel ismert, hogy az immunrendszerünk 80 százaléka a belekben elhelyezkedő ún.:Peyer-plakkokban fészkel, nem is csoda, hogy az utóbbi száz évben az immunrendszerrel összefüggő betegségek, allergiák, ízületi problémák rohamosan elterjedtek, egy időben az amalgám elterjedésével.
Hatása és egy lehetséges védekezés
A szájüreg és a tápcsatorna flórája képes a higanyt szerves vegyületekbe építeni. Ez a legnagyobb probléma vele.
Amennyiben valaki nem jut elég vashoz és a szervezete vashiányos állapotban van, akkor a higanyt a vörös vérsejtek elraktározzák és bármikor vissza is tudják adni tiszta higany formában.
A higany ionok pozitív töltésűek és határozott affinitást mutatnak egyes létfontosságú kéntartalmú vegyülettel. Ha kén van jelen a higany be tud épülni az aminosavakba és azokat telíti, megváltoztatva azok működését.
Másrészt a fémeket tartalmazó enzimek esetén, amiknek a középső atomja fém (cink, szelén), a higany képes elfoglalni e fémek helyét és egy teljesen máshogy viselkedő molekulát hoz létre.
Mivel Magyarország lakosai jellemzően cink és szelén hiányban szenvednek, a fenti jelenség igen nagy valószínűséggel lejátszódik az amalgámmal élők szervezetében.
Némi védelmet jelent a megfelelő vitamin és ásványianyag (cink, vas, szelén) ellátottság, és az amalgám tömések végleges eltávolítását követő teljes méregtelenítés.
[showad block=1]