A legxxxxxxxx rádió reggeli Bumeráng című műsorát hallgatom. Tényleg, nem vették észre, hogy a Neo FM mindenben a leg. Saját maguk szerint.
Ma, miközben elbúcsúztam egy ismerősömtől, „kellemes ünnepeket” kívánt és egyben „boldog újévet” is, „ha addig nem találkoznánk”. Ravaszul megkérdeztem, hogy milyen ünnepekre gondol – így többes számban, mire zavarba jött és azt mondta, hogy a karácsonyra gondolt. Akkor miért nem azt mondta?
Felsejlett előttem az a korszak, amikor még az előző politikai rendszerben, internet hiányában képeslapokat küldözgettünk a rokonoknak és már akkor sem értettem, hogy ha egy képeslapra rá van nyomtatva gyárilag, hogy „Kellemes Ünnepeket”, akkor miért kell még kézzel is ráírni ugyan azt. Becsültem megboldogult nagybátyámat, aki egyszerűen aláhúzta az apró betűs „Kellemes Ünnepeket” és alá írta kézzel, hogy „…és Boldog Újévet!”. Micsoda célszerűség és praktikum!
A suliban meg fenyőünnep volt. Az meg mi a fene? Van gyerek, aki azt ünnepli, hogy van fenyő?
De honnan jön ez a többes számú köszöntés? Bárkinek visszakérdezek, a Karácsony kivételével egyetlen ünnepet sem tud megnevezni a következő két hét során.
Miért nem azt mondjuk, amit gondolunk?
Pár nap és itt a karácsony. Tulajdonképpen a zsidó-keresztény világban a karácsony mindenkinek mást jelenthet, de attól még karácsony marad a neve. A 4. század óta a keresztény egyházak Jézus születését, ünnepelik ezen a napon. A nem vallásos népeknek pedig a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Elterjedt szokássá vált ilyenkor megajándékozni szeretteinket, de ma már megajándékozzuk a kollégáinkat, akkor is, ha nem szeretjük őket és a fontosabb üzleti partnereinket, még akkor is, ha a lejárt számlatartozásuk miatt csődbe fogunk jutni, és a VÁM-osokat is, hogy jövőre ne módosítsák visszamenőleg a tarifát.
És azt gondolom, hogy a „kellemes ünnepeket” köszöntés azért jó, mert azt akkor is mondhatjuk, ha semmi jót nem akarunk kívánni az illetőnek. A „Boldog Karácsonyt!” sokkal nehezebb kiejteni őszintétlenül. Én most minden olvasónknak szeretnék őszintén Boldog Karácsonyt kívánni. Mindkét szó teljes, szótári értelmében, legyen hívő keresztény vagy sem. És ezzel jól érzem magam, mert tényleg ezt gondolom és ezt kívánom Önnek, Neked.
A semmit sem mondó szavakat és szókapcsolatokat pedig meghagyom a politikusoknak és a rendőröknek. Az alábbi idézet egy rendőrségi jegyzőkönyvből származik és jól példázza azt, amire gondolok: „Észrevettem, hogy egy ember nemi szervével szennyezi az utcát. Felszólítottam a cselekmény abbahagyására, erre felszólított az anyámmal való közösülésre. Nyomatékosan felszólítottam, hogy a cselekedetét hagyja abba, mire ő felajánlotta nemi szervét étkezésre. Miután ez megtörtént, a gyanúsítottat előállítottuk.”
Klassz nem?
Nem divat kimondani amit gondolunk
Gyurcsányt miniszterelnökként keresztre feszítették. Nem azért, mert korrupt volt vagy elrontott volna valamit. Lehet, hogy elrontotta, lehet, hogy nem. Lehet, hogy korrupt volt, lehet, hogy nem. Ami miatt tüntetőkkel telt meg minden város főutcája az volt, hogy egyszer őszintén beszélt és kimondta, ami amit gondolt. Ez nagy hiba volt.
Ma az emberek a steril, semmitmondó politikai nyelvhez vannak szokva. Ha valakit utál, akkor kívánjon neki kellemes ünnepeket. Az nem jelent semmit.
Ha a szavakról van szó, mindig van két választásom:
- Nem mondok semmit. Jogomban áll nem kívánni semmit egy számomra semmit nem jelentő embernek.
- Azt mondom, amit gondolok. Ebből néha problémám származik, de teljesen rendben van így.
Egy tucatszor kértek, utasítottak vagy fenyegettek meg a Natúr Hírekben megjelent cikkeimben írtak miatt az érintettek, de mivel mindig az igazat írtam és csupán annyi volt a vétkem, hogy őszintén és szó szerint azt írtam, amit gondoltam, nem sok hatással volt ez rám. Egyetlen alkalommal kellett kiegészíteni egy írást a korrektség érdekében, de legalább tíz alkalommal elküldhettem a pokolba, akinek nem tetszett az, amit a termékéről írtam.
Olvasóinknak pedig most ugyanezzel az őszinteséggel kívánok Boldog Karácsonyt és a következő évre pedig kicsattanó egészséget. Csak így egyszerűen, ahogy szoktuk.
