Több millió éven át ettük a szelént és az aszkorbinsavat együtt amikor almát ettünk dióval vagy spenótot rágcsáltunk.
Aztán 1999 június 21-én a dán televíziók (Dániában a vitaminokat extra adókkal terhelik, mint nálunk a szeszes italokat) szétkürtölték, hogy a szervetlen szelén és a c-vitamin egymás ellen hatnak a felszívódásban. Két nappal később a szintén dán Berlingske (a világ egyik legrégebbi lapja 1841-ben alapították), megírta a dolgot papíron is.
Majd ezt vette át a világ minden propaganda médiája és a mai napig fel-fel bukkan mint rémhír a blogokban és alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, de legalább az elbizonytalanítására. Pedig a valóságban, ha elhagyjuk a lombikok és petri-csészék világát, bekerül a képletbe az ember és ettől a kérdés komplexebbé válik és nem lehet egyetlen fekete-fehér választ adni rá.
Röviden összefoglalva a helyzet az, hogy a szelén és a c-vitamin együttes fogyasztása nem csökkenti a kettő hatását, hanem éppen ellenkezőleg: erősíti. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint az étkezés közben vagy közvetlenül utána kell bevenni az ezeket az összetevőket is tartalmazó multivitamin készítményt. Az ezzel kapcsolatos vizsgálat igazolta, hogy 200mg aszkorbinsav elfogyasztásának nincs hatása a vele egy időben szedett 50 mikrogramm nátrium szelenit felszívódására. Azonban ha nagyobb adag aszkorbinsavval (1g) együtt szedték be éhgyomorra, akkor a szelén nem szívódott fel.
Nincs ebben semmi varázslat. Ugyanis minden táplálkozási szakértő azt ajánlja, hogy az emberek fogyasszanak étrendkiegészítőket – például multivitaminokat – és tegyék ezt olyan módon, hogy az étkezések közben veszik be a vitamint is. Általában ez mint ajánlás a termék dobozára is fel van írva. Én soha nem hagyom a betegeimnek, hogy éhgyomorra szedjenek bármilyen étrendkiegészítőt az esti magnézium citrát kivételével, ami kitűnő segítője a nyugodt alvásnak. Ha valaki egy jó multivitamint választ (például ezt) akkor abban meg fogja találni a szelént és a c-vitamint is arányos mennyiségben és megfelelő formában ahhoz, hogy étkezés során elfogyasztva egymást erősítve hassanak.
Szerves vagy szervetlen
A piacon vita van abban, hogy szerves vagy szervetlen szelént kell e ajánlani a vásárlóknak. Az én véleményem az, hogy ha valaki odafigyel a bevitt mennyiségekre, akkor mindegy, de ha rendszertelen a vitamin-fogyasztása, akkor biztonságosabb ha szervetlen (nátrium-szelenit) formát választ.
A szelén a többi ásványi-anyaggal ellentétben jól hasznosul szervetlen-só formában is. A jellemző felszívódása 50% körül van még elhanyagolt emésztőrendszer esetén is. A “szerves szelén” néven forgalmazott készítmények szelén tartalma (jellemzően valami aminosavval kötik össze) viszont kritikátlanul bejut szinte 100%-os mennyiségben a szervezetbe és könnyen okozhat szelén túladagolást. Ugyanis a szelén egy olyan nyomelem, amiből ha kevés van az is baj, ha sok, az is, és a kevés és a sok között nem nagy az eltérés.
Bocsánat, de ha valaki Dániában olyan marhaságot ír le, hogy “szervetlen C-vitamin”, az nyilván “komoly” kémiai felkészültséggel rendelkezik. (Ez annyit jelent, hogy páros lábbal rúgták ki a kémia vizsgáiról.) Ettől a pillanattól kezdve én az egész irományát komolytalannak tartanám, pláne, ha idézték volna pontosan, hol lehet utánanézni. Ha a fordítás rossz, akkor ez a cikk írójára nézve “gázos”. Szóval számomra valami nagyon nem “kerek” ebben a cikkben.