Hála a gyógyszeripari fejlesztéseknek (és marketingnek) mára minden betegséget, legyen az testi vagy szellemi probléma, valami pirulával próbálnak meg kezelni. Lassan úgy tűnik, elértük, hogy minden problémánkra van egy vagy több pirula. És azt hiszem, nincs a gyógyászatnak olyan ága, ami annyira hatékonyan tért volna át korábbi eszközeiről a drog alapú terápiákra, mint a pszichiátria.

Egy közelmúltban megjelent kutatási eredmény szerint ezek a csodaszerek kiütötték a pszichiátereket az üzletükből. Az Archives of General Psychiatry című szaklapban közölt eredmények megdöbbentőek. Az írás szerint egyre kevesebb és kevesebb pszichiáter választja a pszichoterápia ingoványos technikáit.

Ennek okaként az írás egyértelműen a gyógyszeripar előretörését teszi felőssé. Azért legyünk őszinték: nem igazán kérdés, hogy ha mentális problémámat egy pirula is megoldja, akkor nem szívesen mesélek hosszú órákon át feleslegesen egy dilidokinak, óránként súlyos ezrekért arról, hogyan érzem magam.

Azt hiszem, az emberek is rájöttek tömegével arra, hogy a pszichoterápia hatékonysága enyhén szólva is megkérdőjelezhető és automatikusan egy hatékonyabb, vagy annak tűnő megoldás felé fordult a többség érdeklődése és igénye. Ne gondolja senki, hogy én gyógyszerpárti vagy pszichoterápia ellenes lennék. Sőt, azt látom, hogy a mai pszichiátriai szerek rosszabbak, mint a pszichoterápia vagy az elektrosokk vagy az inzulinsokk, vagy bármilyen sokk. Viszont működnek, ami az előzményekről nem volt elmondható.

A tudatmódosító szerek, kétség kívül működnek. Bár nem oldják meg az emberek problémáit, de egy megváltoztatott tudatállapotban elviselhetőbbé teszik azokat.

A tanulmány bemutatja, hogy 1996 és 2005 között (ez amerikai tanulmány) a pszichoterápiát választó paciensek száma 44%-ról 28%-ra csökkent. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy a szakma a kezelési ajánlásokban eltolódott a gyógyszeres kezelések felé, másrészt ebben az időszakban nőtt meg jelentősen az antideprenszánsok és más tudatmódosító szerek reklámja a médiákban.

Erről mondják felénk, hogy „cseberből vederbe”.