Éppoly furcsán veszi ki magát, ha valaki gyógynövény és hatóanyag kutató orvosként nem hisz a vitaminokban és a gyógynövényekben, mint amikor egy „fiatal demokrata” nem hisz a demokráciában.

Ez a gondolat volt nekem az első miután elolvastam Szendrei Kálmán tanár úr írását a Patika magazinban. Az értekezés végső üzenete az, hogy ne szedjünk étrendkiegészítőt, csak ha orvosunk vagy gyógyszerészünk javasolta.

A professzor úr egy költői kérdéssel vezeti be a hangulatkeltő értekezését, miszerint: helyes e, hogy ma a háziasszony is tudja, hogy egészségesek a telítetlen zsírsavak, a rezveratrol vagy flavonoidok. Ő nyitva hagyta a kérdést a cikkben, én megválaszolom: igen! helyes!

Éppen annyira helyes, mint amennyire helyes volt 500 vagy 2000 évvel ez előtt, amikor ez a kérdés még fel sem merülhetett, mivel a „gyógyszerészet” anyáról lányára vagy unokájára szállt. Az embereknek nem volt tudomásuk arról, milyen molekula vagy vegyület van a szennában, a vasfűben vagy a mályvában, de pontosan ismerték a hatását és nem csak alkalmazták, de tanácsokkal látták el az ismerőseiket is.

A vegyipari gyógyszerészet alig 100 éve sajátította ki teljesen a gyógyítás szinte összes területét. Ez a kisajátítás annyira volt sikeres, hogy ma már a lelki bajokat is gyógyszerekkel próbálják kezelni, pedig valljuk be, ez elég ostobaságnak tűnik. Mi köze a léleknek egy-egy molekulához?

Miért nem célszerű az orvos és a gyógyszerész tanácsát keresni?

Mert le fogja beszélni, de legalábbis elbizonytalanítja azokat, akik a természetes gyógymódok irányába hajlanak. Az a tapasztalatom, hogy az orvosok és a gyógyszerészek rémesen alul-képzettek ezen a területen és kevés szabadidejüket sem azzal töltik, hogy tájékozódjanak a témában. Legtöbbször az derül ki egy velük folytatott beszélgetés második percében, hogy 30 éve idejétmúlt általánosításokra épül a tanácsuk, vagy ugyanabból a bulvár médiából tájékozódnak, amiből a hozzájuk kérdéssel forduló betegek zöme.

Vesekövet okoz a c-vitamin példa

Ennek klasszikus példája a c-vitamin-vesekő hipotézis, ami mára kitörölhetetlenül beépült az orvosképzésbe.

Egy 40 évvel ez előtt élt orvosstatisztikus (McMichael A.J.) összevetette a c-vitaminok eladási statisztikáját a vesekőbetegek különféle statisztikáival és „hasonlónak” találta. Hamar publikálta és az ilyen eredményekre egyébként is fogékony szakma elfogadta tényként a hipotézist. Közben vizsgálatok tucatjai születtek melyek cáfolták ezt a feltevést és bizonyították, hogy éppenséggel fordított arány van a c-vitamin fogyasztás és a vesekőképződés előfordulása között, ez ismeretlen maradt az orvosok között.

Várunk, míg kifejlődik a betegség

A legfőbb érv a természetes gyógymódok ellen érvelők eszköztárában az, hogy ezek a módszerek nem olyan hatékonyak, mint a gyógyszerek. Bizonyos értelemben igazuk is van.

A betegségeknek különféle fázisai vannak, és a végső, kifejlett betegség fázisában gyakran nincs elég időnk arra, hogy az enyhébb gyógymódokat alkalmazzuk. Ilyenkor koncentrált erős (pestiesen: ütős) megoldásokra van szükség. Ilyenkor, és csakis ilyenkor nem érdemes enyhe gyógymódokkal kezdeni. Amikor kétséges, hogy a test öngyógyítási képességének támogatása biztos eredménnyel kecsegtet, én is orvoshoz küldöm a beteget anélkül, hogy bármi terápiát javasolnék neki az eszköztáramból.

Számtalan esetben keres meg valaki olyan állapotban, amikor az orvosától kapott diagnózis ugyan megállapítja a betegség valamilyen fázisát, de semmi terápiás javaslatot vagy kezelést nem kap. Ilyenkor újabb vizsgálatokat végeznek hetek vagy hónapok múlva és közösen várják a betegség kifejlődését. Nos, ez ostobaság. Ez az a fázis, ahol a betegség még elcsíphető az előtt, hogy komoly kárt okozna vagy komoly beavatkozást tenne szükségessé. Gyakran némi életmód-változtatás, pár gyógynövény vagy étrendkiegészítő elegendő ahhoz, hogy soha ne kelljen a kés alá kerülni vagy gyógyszert szedni.

15 különféle gyógyszer egyetlen hiánybetegségre

A 65 éves Marika elég rossz állapotban keresett meg pár hónapja. Kezelhetetlenül ingadozó magas vérnyomás alapbetegséggel és pár gyógyszermellékhatással küzdött. 15 különféle gyógyszert szedett minden áldott nap. Amikor megláttam a listát legszívesebben bíróságra utaltam volna az ügyét, de türelmesen, a kezelőorvosával együttműködve 3 hónap alatt nullára csökkentettük a gyógyszerinek számát és ma hibátlan laboreredményekkel, normál vérnyomással éli életét és remekül is néz ki, miközben remekül is érzi magát. Kizárólag életmód-változtatással és étrend-változtatással értük ezt el.

Szendrei tanár úr azért tévedt rossz irányba írásával, mert a mai gyógyszerészet olyan messze került természetes, holisztikus gyógyítástól, mint a mondásban Makó Jeruzsálemtől. Beláthatatlan következményei lennének ha kizárólagosan ennek a bagázsnak a kezébe utalnánk a természetes gyógymódok alkalmazásának lehetőségét is.

Mellesleg a Patika Magazin negyven oldalon keresztül két tucat étrendkiegészítő reklámja mellett közölte le Szendrei professzor írását. Gondolom a magazin ezekből a hirdetésekből tartja el magát.

Nincs a szerkesztőknek tudathasadása attól, hogy a bevételüket jelentő reklámok mellett a reklámokban szereplő termékeket becsmérlő cikket íratnak egy professzorral?

Demecs István
fitoterapeuta