Egyre többen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy biztonságosak-e az oltások? A napi sajtóban is olvashatunk erről, és kismamák beszélgetnek róla délutánonként a parkokban a padokon. Az orvosi tevékenységek eredményeit már nem lehet olyan könnyen eltitkolni, mint régen. Ez legfőképp a mindenki számára elérhető információ, vagyis az Internet elterjedésének köszönhető. Miközben orvos és orvos képtelen megegyezni abban, hogy egy védőoltás értékes vagy sem, vagy veszélyes vagy sem, egy döntési helyzetben lévő szülőtől várjuk el, hogy némileg kiszolgáltatott helyzetben felelősséggel döntsön egy tíz perce született csecsemő oltásáról.
Az elmúlt év szeptemberében a San Diego-i Town and Country szállodában kétezren gyűltek össze, nagyrészt orvosok, hogy meghallgassák az autizmussal kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit. Az autizmus és az oltások közötti összefüggést vizsgáló, 2000. április kongresszusi meghallgatások után már nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a járványt.
Ma már közismert, hogy minden 150 amerikai gyermekből egy autista.
Dr. Stephanie Cave a higany mérgező hatásairól közölt fontos információkat, nagyrészt Sallie Bernard kiváló munkájára alapozva. Dr. Cave beszámolt a következőkről: Kétéves korukig az amerikai gyermekek szervezetébe 237 mikrogramm higany kerül az oltásokból, és ez messze meghaladja az EPA által „biztonságosnak” tartott dózist, ami 0,1 mikrogramm/testtömeg kg naponta. Azaz a mikrogramm egytizede testsúly kilogrammonként.
A csecsemők számára 3 nap rendkívül veszélyes:
- Születésük után: hepatitis B elleni oltás – 12 mikrogramm higany
(a megengedett higanydózis 30-szorosa) - 4 hónapos korban: DTaP és HiB ugyanazon a napon – 50 µg higany
(a megengedett higanydózis 60-szorosa) - 6 hónapos korban: Hep B, Polio – 62,5 µg higany
(a megengedett higanydózis 78-szorosa) - 15 hónapos korában a gyermek megint 50 µg higanyt kap
(a megengedett higanydózis 41-szerese)
A fenti értékeket a megfelelő életkorú csecsemők átlagsúlya alapján számították ki. Ezeket az egyszeri nagy dózisokat egyszerűen „nagy pirula” adagoknak nevezik, és bár messze meghaladják a megengedett értéket, sohasem végeztek kutatásokat mérgező hatásukról a gyermekekre nézve.
Érthetetlen ez a lazaság
A higany mérgező hatása már több mint egy évszázada ismert. A bolond kalapos nemcsak egy mesealak az Alice csodaországban című könyvből. Az őrült kalapos betegség ismert volt Angliában a 19. század közepén, amikor a kalaposok cilinderkészítés közben a kátránylemez higanyt tartalmazó keményítőanyagának gőzeit voltak kénytelenek belélegezni.
Higanyforrások
A heveny higanymérgezés és betegség oka az 1960-as évekig legtöbbször bizonyos közönséges házi orvosságok, mint a higany-króm timsó és a fogzást segítő por használata volt.
Az USA-ban az EPA végzett kutatásokat a halakból, levegőből és más környezeti forrásokból származó higany mérgező hatásairól. Ezekben szervetlen higany (metilhigany) szerepelt.
A metilhiganyról már régóta köztudott, hogy komoly idegtani zavarokat, mielinhüvely-károsodást, bélbetegségeket és látási zavarokat okoz.
Az oltásokban a higany viszont thimerosal formájában található, ami 50-szer mérgezőbb az egyszerű higanynál, a metilhiganynál. Ennek okai:
- A beinjekciózott higany sokkal mérgezőbb, mint a lenyelt.
- A csecsemőknél nincs kialakulva a vér-agy gát.
- A higany az agysejtekben és az idegsejtekben halmozódik fel.
- A kisbabák nem termelnek epét, ami szükséges a higany kiválasztásához a szervezetből.
A thimerosal szerves higanyvegyület
Amint a higany bekerül az idegsejtekbe, szervetlen higannyá alakul át. A thimerosal sokkal mérgezőbb formájú higany, mint ami a tengeri halak elfogyasztásával kerül a szervezetbe, mert a thimerosalt nehéz kitisztítani a vérből.
A thimerosal szerves etilhigany, és előszeretettel támadja meg az idegsejteket.
Mivel a csecsemőknél még nincs kialakulva a vér-agy gát, gerincoszlopuk és agyuk ki van téve a higany támadásának. Mihelyst a higany az idegsejtekbe kerül, átalakul szervetlen formájúvá és szorosan kötődik a sejtekhez. Évekig ott maradhat, és az agysejtek folyamatos elkorcsosulását és halálát okozhatja.
Bernard azt is megjegyzi, hogy a test normális esetben úgy távolítja el a higanyt, hogy az epéhez kapcsolja, de 6 hónapos koruk előtt a kisbabák nem termelnek epét. Következmény: nem tudják eltávolítani a higanyt a szervezetükből.
Négy különböző kormányhivatal is megszabta a napi megengedhető metilhigany-dózist, de soha senki nem állapított meg hasonló határértéket a thimerosalból, mégpedig azért, mert ennek a vegyületnek a toxikusságát egész egyszerűen nem vizsgálták.
Elvileg ez azt jelenti, hogy a fenti megengedett dózis-túllépések még 50-szer nagyobbak.
Az a tény, hogy a higany oltóanyag kíséretében kerül a testbe, vajon felmenti azt a vizsgálódás alól? A Kongresszus az autizmus és a higany között összefüggést valószínűleg elsősorban Sallie Bernard tanulmányának köszönhetően vette észre.
Higany és oltások
Egy érdekes „véletlen”: Leo Kanner az 1930-as évek végén az autizmust újfajta mentális betegségként írta le. És vajon mikor került a thimerosal az oltásokba?
Az 1930-as évektől napjainkig
Néhány évvel ezelőtt Bernard és munkatársai észrevették az autizmus tüneteinek és a higanymérgezés tüneteinek szembeszökő hasonlóságát. Minél többet kutatták, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a két betegség gyakorlatilag ugyanaz.
Az autizmus és a higanymérgezés károsítja az agy- és idegsejteket, a szemet, az immunrendszert, a gyomor-bél rendszert, az izomműködést és a beszédközpontot.
Bár már évtizedek óta vizsgálják a higany mérgező hatásait és az EPA megállapította a napi megengedhető higanymennyiséget, ezalatt az idő alatt a gyermekekre leselkedő legnagyobb higanyveszéllyel, az oltásokban levő thimerosallal kapcsolatban egyáltalán nem végeztek kutatásokat!
Mindig a tengeri halakból és a környezetből származó metilhigannyal foglalkoztak, és teljesen figyelmen kívül hagyták a két legmérgezőbb higanyforrást gyermekeknél: az oltásokat és a fogászati amalgámot.
