PR (public relations vagy közönségkapcsolatok) az, amikor egy tevékenységgel tudatosan jó (vagy éppen rossz) képet alakítanak ki az emberekben valakiről vagy valamiről. Amikor valaminek vagy valakinek jó a PR-ja, az emberek foglalkoznak vele, beszélnek róla, szeretik, megbíznak benne, akár meg is védik, kiállnak mellette, szavaznak rá, tüntetnek érte. A PR-ral tömegeket lehet megmozgatni jó és sajnos rossz célokra is.

Ez a cikk egy olyan anyagról (CBD, kannabidiol) fog szólni, amely nem kábítószer, de egy olyan növény alkotórésze, amely az. Azt fogja bemutatni, hogyan lehet egy gyógyhatású anyag segítségével elültetni az emberek fejében, hogy egy kábítószer alapvetően jó.

Ha marihuánahívő vagy, akkor szerintem ne is olvass tovább. Én nem foglak meggyőzni, hogy amit csinálsz az rossz. És te sem fogsz meggyőzni engem, hogy a marihuána veszélytelen, sőt kifejezetten jó, mert jól érzed magad tőle, ura vagy a helyzetnek és különben is, a gyógyászatban is használják.

Gyógyszerész vagyok, évekig dolgoztam börtönökben önkéntesként olyanokkal is, akik emiatt ücsörögtek pár évet, és nem személyesen, de közvetlen közelről tapasztaltam meg a marihuána okozta függőséget. Van némi fogalmam a marihuána tényleges fiziológiai, lelki és társadalmi hatásairól. Éppen ezért írom ezt a cikket. Nálam zéró tolerancia van ezekre a szerekre.

A történet ott kezdődik, hogy sorra kaptam a kérdéseket, egyébként nem drogos emberektől, hogy mi ez a CBD olaj. Akkor ők ezt most szedhetik? Mert ódákat zengenek a jótékony hatásairól és állítólag nincs semmilyen pszichoaktív hatása.

Ez igaz. A CBD (kémiai nevén kannabidiol) vegyület nem pszichoaktív hatású, a kender növény magjában található. A mag pedig nem tartalmazza a pszichoaktív THC-t (kémiai nevén tetrahidro-kannabinol). A CBD olaj a szabvány megfogalmazás szerint gyakorlatilag THC-mentes. Ez azt jelenti, hogy THC tartalma az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (vagy más hatóság) által megengedett szint alatt van. A Magyarországon kapható készítményekről fennen hirdetik is, hogy a hatóság által regisztrált készítményekről van szó.

A CBD jótékony hatásai számos más gyógynövénnyel és gyógyhatású készítménnyel is elérhetők. Miért olyan fontos, hogy éppen ennek a növénynek a hatóanyagát népszerűsítsék? Miért keresett valaki éppen a kenderben lévő közel százféle anyag között egy olyat, ami nem pszichoaktív?

Az emberek hajlamosak azonosítani dolgokat. Akik a CBD olajat szeretnék használni, az egészségtudatosak nyilván utánanéznek, hogy a kannabidiol szó az nem azonos a kannabinol szóval. De vajon hány millió ember van, aki a kémiai nevek láttán „kikapcsol”, csak látja ezt azt a feliratot, hogy „kannabisz olaj” marihuána levelekkel itt-ott, jártában-keltében, és arra a következtetésre jut, hogy egy marihuána származék már a gyógynövényboltban is kapható? Ez az összemosás rögtön lehetőséget ad arra, hogy kannabisszal plakátoljuk tele a gyógynövényboltok (uram bocsá’ még a gyógyszertárak) kirakatát is. Hiszen nem kábítószert árulunk, hanem egy gyógyhatású készítményt.

A CBD (egy gyógyhatású anyag, mint 100 millió másik ezen a bolygón) egyetlen különlegessége, hogy kiválóan beilleszthető ebbe a PR kampányba, amit tudatosan végeznek azért, hogy kialakuljon a marihuána jótékony hatásával és veszélytelenségével kapcsolatos nézőpont az emberekben. Ennek a kampánynak számos része van, többek között a drog orvosi használatának népszerűsítése, például filmekbe becsempészve, egészségügyi és orvosi cikkekben, tudományosnak feltüntetett egyesületeken keresztül.

Valójában több orvosi felhasználású kábítószer létezik (a klasszikus példa a morfium, ami kábítószer és egyben törzskönyvezett gyógyszer is). De ez a tény nem teszi őket veszélytelenné. Ezek ettől még kemény drogok. Az ilyen szereket azonban nem PR-ozzák olyan tudatosan és sunyin, mint a marihuánát. Ezek túl gyorsan és túl nyilvánvalóan ártalmasak tudnak lenni.

A marihuána azonban kiváló PR eszköz a kábítószerek széles körű elfogadtatásához. Elegendően enyhe lehet a káros hatása kezdetben ahhoz, hogy átmenjen az emberek ingerküszöbe alatt, és el lehessen fogadtatni velük, hogy ezzel tulajdonképpen semmi gond nincs. Sőt valójában joguk van hozzá.

Aztán mire észbe kapna az ember, már nincs mihez kapnia. Majd lobbizik, törvénytervezeteket nyújt be, egyesületeket hoz létre, elmegy tüntetni, hogy legalizálják már, mert ez a szabadság. Pedig rab és másokat is azzá tesz.