A kettes típusú cukorbetegség kialakulásának előjeleként ismert betegség a metabolikus szindróma. Ez tulajdonképpen egy tünetegyüttes, ami hasi elhízásból, magas vérnyomásból, magas vércukorszintből és kóros vérzsír-összetételből áll.
Mivel rohamosan terjedő betegségről van szó, amerikai állami hivatalok és a Thufts egyetem kutatói azt keresték, hogy létezik e tápanyag ami védelmet biztosítana ellene. Úgy találták, hogy a C- és az E-vitamin magas szintje a szervezetben védelmet nyújt a metabolikus szindróma kialakulásával szemben.
Jean Mayer és csapata megvizsgált 353 ekvádori férfit és nőt. Mindannyian 65 év felettiek voltak és az volt még közös bennük, hogy valamennyien Quito külvárosának szegények lakta kerületeiben éltek. A véletlenszerűen kiválasztott csoport 40 százalékánál kimutatható volt a metabolikus szindróma, elsősorban a hiányos étkezés miatt. Ez az arány mellesleg megegyezik az európai és az amerikai átlaggal. Magas volt a finomított szénhidrátok és a finomított só aránya az étrendjükben.
Viszont a szerzők megállapították, hogy azoknak, akiknek a vérében magasabb volt az e- és c-vitamin szint, azoknál arányosan kisebb volt a betegség előfordulása.
„Miután korrigáltuk a méréseket a kor és a nemek szerint, azt találtuk, hogy látványos kapcsolat van e két mikrotápanyag vérben mérhető szintje és a metabolikus szindróma között” – jelentette ki a Dr. Simin Nikbin Meydani az USDA igazgatója. „Az eredmény azt mutatja, hogy a vér magasabb e-vitamin szintje védelmet jelenthet a metabolikus szindrómával szemben”.
A résztvevők legtöbbje alacsony c-vitamin szinttel rendelkezett, ami annak tudható be, hogy kevés friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak a szerzők szerint. Étrendjük főként cukros ételekből, péksüteményekből, rizsből és krumpliból tevődött össze.
A kutatók megfigyelték, hogy kapcsolat van a metabolikus szindróma és egy C-reaktív fehérje (CRP) mennyisége között. Ez a fehérje bármilyen gyulladásos folyamatnál megjelenik a vérben. Egészséges személyek vérében szinte mérhetetlen. A CRP-t a gyulladásos betegségek kimutatására használják a diagnosztikában. Ennek megjelenése a vérben az infarktus első jele. Eszerint a fenti két antioxidáns jelenléte a vérben védelmet jelenthet más betegségekkel szemben is.
Diagnózis van, terápia nincs
A minap részt vettem egy táplálkozási konferencián, ahol egy magas beosztású szakember az Országos Táplálkozástudományi Intézettől azt mondta egy előadásban, hogy “sok nyers zöldséget” kellene mindenkinek enni, majd kérdésemre, miszerint mi a sok, azt mondta, hogy minimum 60 dkg. Ha a minimum 60 dkg, akkor az optimum valahol 80 dkg és egy kilogramm között lesz szerintem, bár ezt már nem sikerült kérdésként feltennem az idő hiányára hivatkozva.
Elgondolkodtam, hogy a kedves szakértő hány alkalommal ehetett meg 1 kg zöldséget naponta az elmúlt években. Hogy nem minden nap, az bizonyos, mert nem úgy nézett ki. El volt hízva és láthatóan a metabolikus szindróma összes tünetét mutatta.
Gyakorlatban a hozzám forduló betegeket általában arról próbálom meggyőzni, hogy minden nap egyenek meg egy nagy tál zöldséget. Ez jellemzően 20-30 dkg. Legtöbbjüknek ez komoly erőfeszítés. Főleg az után, hogy letisztázzuk, hogy mi a zöldség. Sokan ott jönnek rá, hogy a krumpli, az uborka, a paradicsom vagy a kukorica nem zöldség és még az ezer-sziget-öntet sem számít bele a súlyba.
A fent bemutatott amerikai kutatás során védőfaktornak tűnő értékeket a vérben tényleg el lehet érni két módon: vagy napi 1 kg zöldség elfogyasztásával, vagy étrendkiegészítőkkel. Szerény véleményem szerint ezer emberből egy képes napi 1kg zöldséget megenni.
Viszont napi 3 gramm c-vitamint és 800NE e-vitamint könnyedén be tud bárki iktatni az étrendjébe és ez kívánatos lenne akár beteg, akár egészséges.
