Egy könyvkereskedőtől kaptam ma egy ajánlatot. Gyermekkorom nagy mesemondójának Csukás Istvánnak a legújabb könyvét kínálta akciósan. Címe: Aszpirin és Lucifer
Aszpirin a kutya neve, akit azért hívnak aszpirinnek, mert olyan csúnya szegény, hogy ha a gyerek mamája ránéz, mindig megfájdul a feje, és be kell vennie egy aszpirint. Ez nem baj, mert a gyerekeket az nem érdekli, hogy egy állat szép vagy csúnya, a lényeg az, hogy 3 évesen is tudnia kell, hogy mi az aszpirin. Amennyiben a Bayer nem perli le az író és a kiadó gatyáját is, akkor nagy valószínűséggel ők szponzorálják a kiadást.
Azt szeretném kérni az író úrtól, hogy bármennyit kínálnak érte, meg ne írja a Tamiflu mentette meg Süsüt, vagy a Mirmurr és a Coldrex forróital című mesekönyveket.
A gyógyszergyári hirdetéseket nem lehet elég korán kezdeni. Egy ilyen tradicionális „mindenre is jó gyógyszer” esetén szinte biztosak lehetünk abban, hogy amikor a mostani óvódások felnőnek, emlékezni fognak a márkanévre és arra, hogy az anyukájuk már a rácsos ágy mellett is erről mesélt nekik.
Ez egy negatív könyvajánló volt. Azt szeretném kérni, nehogy valaki ezzel ringassa álomba kicsinyeit. A szerzőnek vannak épeszű korából kitűnő meséi:
- Mirr-Murr, a kandúr,
- Keménykalap és krumpliorr,
- Süsü, a sárkány,
- A Nagy Ho-ho-ho-horgász,
- Pom-pom meséi,
hogy csak a kedvenceimet említsem.
