Mit szólna valaki, ha egy autó javító műhelyben dolgozna, évek óta és kiderülne, hogy nincs is olyan dolog, hogy autó. Vagy egy Mc.Donalds-ben lenne krumplisütő poszton és kiderülne, hogy soha nem is létezett krumpli.
A Mátrix című klasszikus film egyik kulcsmondata jutott eszembe azonnal, majd rögtön ez a két képzavar, mikor ma elolvastam Dr. Phillip Shaw (National Institute of Mental Health) kutatási eredményének publikálását az egyik legnevesebb orvosi szaklap a vezető cikkében.
Ez a doki és csapata nem átallott 223 hiperaktív és 223 „normális” gyerek agyába nézni egy műszerrel és összevetni a kettő csapat agyának fejlettségi szintjét és ezt nézegetni éveken át. Az eredmény megdöbbentő volt a pszichiáter csoport számára. Azt találták ugyanis, hogy egyrészt az egyik gyerek agya nem azonos a másikéval. Ez csak nekem nem újdonság? Nekik az volt. Viszont a különbség mindössze időben mérhető, sőt nem is kicsiben. Átlagban 3 év lemaradásban vannak az ADHD csoportba sorolt „beteg” gyerekek a „normálisnak” titulált kontroll csoportétól. A 10,5 éves korú gyerekek és a 7,5 éves korú kontroll csoport agyának képe azonos. És a legnagyobb csapás a Ritalin eladásból élő iparágnak, hogy ez a különbség magától eltűnik, anélkül, hogy azt bármilyen pszichiátriai droggal kezelnénk.
Egészen az elmúlt hétig az összes újság, TV, rádió és minden elképzelhető egyéb pszichiátriai szócső azt állította, hogy a hiperaktívitás egy betegség az agyban, amit valami tudatmódosító szerrel lehet csak „kezelni”. Ennek fényében gyermekek ezreit tették drogfüggővé és akadályozták meg őket a normális felnőtté válásban. És mindössze három nappal ez előtt publikálják ezt az eredményt, ami meg azt mondja, hogy csupán 3 évig kellene várni és a „betegség” magától megszűnne.
A Ritalin
A gyerekeknek leggyakrabban felírt szer hatóanyaga (metilfenidát-hidroklorid) a 4/1980. számú, pszichotróp szerekről szóló Egészségügyi és Belügyminisztériumi Rendelet alapján a kábítószerek elbírálása alá esik. Ez különösebben nem meglepő, tekintettel például arra, hogy az Egyesült Államokban ahol több millió gyerekkel szedetik a szer utcai kábítószerként is közismert, sőt olyan esetek is elfordulnak, amikor a gyerekek, akik az iskolában kapják a szert, jó pénzért eladják azt kábítószerként.
Ezt írta egy anyuka a közelmúltban róla:
„Miután a gyerekkel több iskolában is gondok adódtak magatartása miatt, végül a Vadaskerti Szakambulanciára került…Itt két hetes bennfekvés után megállapították, hogy a gyerek hiperaktív. Semmilyen orvosi vizsgálat nem történt, még egy vérvétel sem. Egyszerűen megfigyelés és elbeszélgetés történt a gyerekkel… Felírták a [gyógyszer neve]. Az adagolást állandóan változtatták, mert én jeleztem, hogy a gyerek semmit nem változik, sőt vannak olyan tünetek, amik nekem egyáltalán nem tetszenek.
… A gyerek pupillái kitágulnak a gyógyszer bevétele után, csak néz a semmibe. Kb. 1 óra múlva a gyermek ugyanúgy viselkedik, mint gyógyszer nélkül. [A gyógyszer neve] szedése alatt a gyermek étvágya csökken, sőt egyáltalán nem éhes. Fogyás tapasztalható. A gyógyszer kiürülése után az étvágy megnő, a gyermek nagyon sokat eszik… Agresszivitás is jellemző, hirtelen harag stb.”
Eladni belőle többet…többet…még többet…
Érdekes, hogyan lehet reklámozni egy gyógyszert, amit nem szabad reklámozni. A kulcsszó a „KEZELÉS”. Mindössze annyit kell hazudni, hogy egy szer kezeli ezt vagy azt a problémát, és már orvosok ezrei adják és betegek tízezrei keresik naponta. Hogy a betegségnek mi az oka, minek a hiánya, vagy minek a mellékhatása váltotta ki, azt senki nem keresi, mert azt nem lehet drágán eladni.
És az egész rendszer a kutatásoktól, az engedélyezésen át a kereskedelemig korrupt és profit orientált.
Csak a szülő az egyetlen, akinek lehetősége van megvédeni a gyermekét a kísérletezgető pszichiátertől, de gyakran nincs elég ismeretük és meg is vannak félemlítve.
A legutóbbi szavazásban arról kérdeztem az olvasóimat, hogy mi legyen azzal a szülővel, aki megtagadja gyermekétől a védőoltást, ha azt gondolja, hogy az nem jó neki. A szavazók 90%-a azt választotta, hogy jogában áll ez a szülőnek.
Most azt szeretném majd megtudni, hogy mit gondolnak arról, hogy a korábbi szokás szerint drogozzuk a hiperaktívnak címkézett gyerekeket vagy várjuk meg, míg meggyógyulnak. A képernyő jobb oldalán akár most is lehet szavazni.
Hiperaktivitás és a gyerekek reggelije
Egy átlagos gyermek étrendje jóformán csak olyan ételekből áll, amik egyenként és együtt főleg magukban képesek kiváltani a hiperaktivitás nevű betegség tüneteit. A cukorról többször bebizonyosodott, az egyes élelmiszer adalékokról pedig mostanában derült ki, hogy ilyen hatásuk van.
A brit média újabban egészen fellelkesült néhány – az európai E-szám rendszer szerint nemrégiben bejegyzett – élelmiszerszínezék káros egészségügyi „hatásától”. A brit élelmiszer-biztonsági hivatal (FSA) az Európai Unión belül várhatóan iránymutatóvá váló javaslatában indítványozza, hogy a brit élelmiszertermelők önkéntesen szüntessék be bizonyos színezékek alkalmazását a termékeikben a 2008-as év végéig. Azonban a legtöbb Európai ország túlságosan agrár centrikusnak bizonyult ahhoz, hogy átvegyék a javaslatot, és ezzel bármilyen kellemetlenséget okozzanak a hazai élelmiszeriparnak. Márpedig amíg ez el nem terjed, addig marad a mesterségesen színezett főleg cukorból és transzzsírokból álló, de egészségesnek pozícionált szemét, amit az élelmiszer- marketing tápláléknak nevez.
A hiperaktivitásnak nevezett dolog létezik. Ezt nem vitatom. Látom, hogy ez gondot okoz szülőknek, tanároknak és pszichiátereknek egyaránt.
A jó hír az, hogy ez nem kezelendő betegség. Ahogy Dr. Phillip Shaw mondta az interjúban: „mindössze annyi dolgunk van, hogy leülünk és várunk 3 évet, a probléma magától megoldódik”.
Én csupán annyit tennék hozzá, hogy ez a három év talán sokkal rövidebb is lehetne, amennyiben megfelelő, az agy felépülése szempontjából lényeges tápanyagokban gazdag ételekkel táplálnánk a csibészeket.
Ref.: http://www.pnas.org/cgi/content/abstract/104/49/19649?lookupType=volpage&vol=104&fp=19649&view=short
