Látszólag mindenkinek hiánya van valamelyik ásványi-anyagból, legtöbbször a cinkből és a magnéziumból, de gyakran más fontos makro- vagy mikroelemből. Ennek legfőbb oka, hogy a ételeink ezen tápanyagtartalma jelentősen lecsökkent a gazdálkodási és a kereskedelmi módszerek megváltozása miatt. Amikor az élelmiszeripar a gabonákat feldolgozza, az ásványianyag tartalmuk több mint 90 százalékát eltávolítja. A maradék liszt gyakorlatilag nem felel meg emberi tápláléknak, mert mesterségesen hiányt okozunk vele. Emiatt aztán „dúsítjuk” őket mesterséges vitaminokkal hogy valamennyire megfeleljenek annak a kitételnek, hogy ne azonnal okozzanak betegséget, csak hosszabb távon és a marketingeseink dolga is könnyebb legyen, amikor a haszontalan ételeiket olyan jól hangzó jelzőkkel illethetik, mint „megemelt B-vitamin tartalommal…”.
Egy mai élelmiszerbolt 90%-ban vagy még nagyobb arányban ilyen feldolgozott élelmiszereket tartalmaz. Ezeket fogyasztva anélkül, hogy kiegészítené superfoodokkal az átlag fogyasztó nem ju hozzá olyan fontos ásványi-anyagokhoz, mint a cink, a kalcium, vagy a magnézium, nem is beszélve a nyomelemekről. Még rosszabb a helyzet azoknál, akik a divatos low-carb diétákat űzve elsavasítják a testüket, amivel egyrészt megemelik annak kalcium és magnézium igényét, másrészt ezzel egyidőben szinte teljesen kivonják ezeket a táplálkozásukból. Bár technikailag ők a fokozott tejtermékfogyasztásukkal megnövelik a kalcium bevitelüket, de ez egyrészt nem arányos a savasodás miatt megnövekedett igényekkel, másrészt hiányzik a kalcium beépüléséhez szükséges magnézium és D-vitamin.
Az eredmény: elgyengülő csontok és izomzat.
Ezekben az emberekben az egyetlen közös, hogy igen komoly ásványi-anyag kiegyensúlyozásra lenne szükségük. Több cink, több magnézium és jóval több nyomelem valamint egy olyan kálium és kálcium forrás, ami nem igényel több kalciumot az emésztés során, mint amennyit tartalmaz. Ez az, amire szükségük lenne, nem kevesebb. Ez sajnos az egész társadalom szintjén jelenlévő probléma. Alig találni olyan embert, akit ne érintene az ásványi-anyag hiánya.
A Chlorella és a Spirulina segítéségével azonban ez a probléma megszüntethető, mivel ez a két superfood bőségesen tartalmaz ásványi-anyagot. Egy gramm Chlorella messze több kálciumot tartalmaz, mint ugyanennyi tej. Olyan sokszor hallottuk a reklámot, hogy „a tej kell az erős csontokhoz”, hogy meglepődnénk, ha látnánk, hogy a Chlorella kalcium és magnézium tartalma mennyivel jobb a csontoknak.
Sok ember gondolja azt, hogy a csontritkulás problémájára az a jó megoldás, ha kalcium-karbonát alapú étrendkiegészítőket fogyaszt. Nem számít, hogy a ma olyan divatos korallban, vagy a tenyészetett kagyló héjában, vagy ahogy a minap egyik hazai ásványvíz gyártója reklámozta, magas kalciumkarbonát tartalmú ásványvízben bízik. Nem fog neki sikerülni. Ezek nem mások, mint korábban élt és mára elhalt, megkövesedett állati tetemek. A különbség abban van, hogy 100 éve vagy 100 millió éve éltek.
Őszintén: ki evett már étteremben kagylóhéjat? Tényleg ezt szeretnénk? Amellett, hogy abszurd az ötlet, technikailag is szegényes, mert a kalcium-karbonát egy nagyon nehezen felszívódó „étel” az emésztőrendszerünk számára. A munkám során kénytelen voltam több esetben is kalciumot adni embereknek allergiás reakciók kezelésére vagy izzadással elveszett kalcium pótlása végett. Tapasztalnom kellett, hogy már egészen kis mennyiségek esetén is a szervezet határozottan ellenáll a kalcium-karbonát alapú készíményeknek. Pár gramm esetén is morgást, később hasmenést okoz.
Nem vagyok feltétlenül korall ellenes vagy kagylóhéj ellenes. Még egyszer: ezek jobbak, mint amikor valaki semmit nem tesz a kalcium hiányának a kezelésére. De ezek nem ételek. Könnyűbúvárkodásaim során sokszor látok korallt és kagylóhájat a tengerekben, de még soha nem jutott eszembe megenni. Sőt, azt hiszem, nincs állat a földön, amelyik korallt vagy kagylóhéjat enne. Ezzel szemben a növények tökéletesen alkalmasak az emberi fogyasztásra. Az emésztőrendszerünk kitűnő példa erre, mivel nem lenne képes növényi rostok nélkül az egészséges ürítésre. És akkor még nem is említettük a fogsorunkat, aminek örlő része másra nem is alkalmas, mint növényi rostok megtörésére. De semmit nem találunk a testünkben ami arra utalna, hogy korallt vagy kagylóhéjat ettünk valaha. A növények természetes körülmények között termelve igen bőségesen ellátnának bennünket minden szükséges ásványi-anyaggal, csak sajnos nem fogyasztjuk őket bőséges mennyiségben.
Mellesleg amennyiben úgy gondolod, vagy úgy tapasztaltad, hogy számodra hasznos volt a korall vagy a kagylóhéj fogyasztása korábban, ne ess kétségbe. Próbáld ki a Chlorellát és a Spirulinát és el fogsz ámulni a különbségen.
A klorofillban gazdag növények nagyon jó forrásai a magnéziumnak. A klorofill szinte mindenben megegyezik a vér hemoglobinjával, csak vas helyett magnéziumot tartalmaz. A mikroalgák egyben sok kalciumot is tartalmaznak. A magnézium és más egyéb összetevők miatt ez a kalcium egy nagyon jól hasznosuló forma, ezért azt állíthatjuk, hogy minden mikroalga kitűnő kalciumforrás is egyben.
